És ím következzék egy végtelennek tűnő bejegyzés arról, hogy néha mégis jó ötlet lázasan és nyelésre képtelenül nyaralni indulni az Égei tenger partjára.
Szóval az előzményekről annyit, hogy péntek délben még nem tudtam nyelni, sőt, igazából nem tudtam kinyitni a számat, annyira be volt durranva a mandulám, ezen kívül nem volt buszjegyem Izmirbe, és nagyjából csak aludni voltam hajlandó. Ja, meg persze el kellett intézni még a tartózkodási engedélyt is.
El is indultunk(tam) olyan 1 körül, hogy akkor most meglátogatom a doktorbácsit, mert a helyzet tényleg kezdett elviselhetetlenné válni. A doktorbácsi meg is vizsgált, és közölte hogy 'You've got a seriuos infection', ami nagyban könnyített a lelkemen, valamint felírt 10 napra napi két szem 1000 mg-os Augmentint, ami pedig tudatosította bennem, hogy ez valóban serious lehet, mert azért ennyire nem szoktak begyógyszerezni általában.
A következő állomás az volt, hogy rájöttem, nincs nálam a török telefonom, és nem értem oda a megbeszélt találkozóra, még jó, hogy pár szám az (a történtek időpontjában amúgy teljességgel használhatatlan) otthoni telefonomban is el volt mentve, valahogy megoldottam ezt is, találkoztunk a mindenkivel - ott volt Gás is, 4 magyar, egy olasz, egy angol... mi maradtunk utoljára -, elmentünk, megcsináltuk, maradhatunk most már itten, sőt, utazgathatunk is ki-be, amit a vízumunk ugye nem tesz lehetővé. Kisebb adalék még a történethez, hogy miután ott kellett álldogálnunk vagy egy órát a rendőrségen, kiderült, hogy mivel továbbra is Ramazan van (már nincs), ezért nincs kantin, szóval nem tudtam meginni még egy teát sem amúgy lázasan, na akkor egész közel kerültem az ájuláshoz.
Innentől kicsit kisimulnak a szálak, elmentünk a buszpályaudvarra (Asti), és vettem jegyet, még aznap este 10-re, most már elárulom a kicsi titkomat, hogy egyedül utaztam, igaz pont abban az időpontban jöttek a többiek is, csak másik busszal, úgyhogy legalább egyszerre értünk oda.
Szombat reggelre sokkal jobban lettem (értsd már majdnem tudtam nyelni), meg hát megérkeztünk a lakásba, ahol laktunk vagy 8-an, 3 szobában, szóval már mindenhol aludtak emberek, a konyhában is:) Ez volt az a pont, amikor mégis úgy döntöttem, hogy jó ötlet volt elindulni, pedig este már majdnem feladtam még a kifizetett jegy ellenére is, különböző okokból, lásd fent. Reggeli, szundi, a vendéglátó lány (félig német, félig török, ő is erasmusos amúgy) kicsit kiborult, hogy nincs mindenkinek saját ágya, ez többször is előfordult a hét folyamán, nem tom, engem nem zavart az alapszitu. Délután barangoltunk kicsit a városban, elég unalmas volt, én vettem cipőt, mert a régi adidas-om persze megadta magát, így vettem egy majdnem ugyanolyat, ugyanaz a fazon, ugyanaz a méret, csak ez fekete, boldogság, jártam utána vagy egy órát, mert sehol nem akarták elhinni, hogy DE NEKEM 35-ÖS CIPŐ KELL, AKKOR IS HA AZ GYEREK MÉRET. Szóval csak a szokásos. Este grilleztünk, most azt a flancosabbik szót akartam használni itt, de nem tom leírni, csak így BBQ.
Vasárnap, vasárnap, vasárnap. Ja igen. Vasárnap elmentünk a tengerpartra, bár nálam nem volt fürdőruha (lásd mandulagyulladás - láz kombó), még szerencse, tutira úsztam volna egyet, így visszatartott a szoknya. Az idő is és a hely is gyönyörű volt, jól megszemléltük a szemközti görög szigetet, ha lenne térképem még azt is megmondanám, hogy melyik volt az. Amúgy Gümüldür-ben voltunk, szóval ha valaki nagyon kíváncsi, megkeresheti helyettem. Erről jut eszembe, kéne szerezni egy szép nagy Törökország térképet, és bejelölgetni, merre voltam, már egész jól kezdene kinézni.
Este találkoztunk további kb 15 emberrel, akik Izmirben voltak, vegyesen törökök-magyarok-olaszok-kitudja még kik, elmentünk vacsorázni, majd söröztünk a fűben ülve a kikötőben, szép volt jó volt, ettünk fincsi halat nagyon drágán, hát ez van. De legalább tényleg finom volt.
Hétfő reggel jött a hidegzuhany, ugyanis jöttek még lányok a lakásba, és kiderült, hogy páran el kell, hogy költözzünk onnan. Ez kisebb tervezgetést-szervezkedést vont maga után, de megoldottuk, majd később kifejtem még. Mindenesetre elmentünk Pergamom-ba (ha így kell leírni, török neve Bergama), és én egészen komolyan kísértésbe estem, hogy beköltözöm az amfiteátrumba, képek remélem még a mai nap folyamán. A görögök sose voltak normálisak, ezt még hozzáfűzném. Itt találkoztunk még egy német sráccal, akiről később kiderült, hogy csaló, mármint mi azt hittük hogy véletlen volt a találkozás, de ő titokban már tudta, hogy ott vagyunk. Megnéztük még a Vörös Bazilikát, remélem, hogy ez a magyar neve:) Ez egy ősi egyiptomi templom, aminek a belsejében építettek a keresztények is egy templomot. Aztán valaki az Ördög Trónjának nevezte, de most nincs itt a kedves Lonely Planet, és erről épp nem találok semmit sehol máshol. Homályosan rémlik még, hogy valami kapcsolat van az Apokalipszissel is. Na mindegy. Sajnos nagyrészt le volt zárva, bemászni csak "titokban" lehetett (titokban mindenhova be lehet mászni, ez is egy fontos felfedezésünk volt). El akartunk még menni az Aszklepeionba is, de az újabb 20 líra lett volna (elég drágák a romok), meg már késő is volt, úgyhogy ez most sajnos kimaradt. Nem baj, volt még pár ilyen, legalább lesz még mit megnéznem, ha legközelebb is arra járok:)
Szóval összedugtuk a fejünket, és úgy döntöttünk, hogy mivel úgyis van még pár hely, amit meg akarunk nézni (Ephesus, Priene, Miletos, Dydime.. ilyesmi), ezért nem Izmirbe megyünk vissza, mert ott elég drágák voltak a szállók, hanem megnézzük Selcuk-öt, mert a következő pár napban amúgy is ott laktunk volna.
Oda is értünk vagy este 10-re, elkezdtünk random mászkálni a szállókat jelző táblák nyomán, és találtunk egy tök helyes kis fogadót, igaz nem volt a legolcsóbb (20 líra volt fejenként éjszakánként reggelivel), de nem volt vészesen drága, és jófejek voltak a tulajék.
Reggel (kedd) elmentünk Ephesus-ba, és mivel már kifigyeltük, hogy nagyjából mindenhova be lehet mászni, ráadásul egy bácsi, aki megpróbált nekünk teljesen eredeti római érméket eladni, valahogy kikotyogta, merre van a "bejárat", úgyhogy itt már nem kellett 20 lírát fizetni (itt jött vissza a szállás ára;) ). Az a baj, hogy nem olvasok előre a helyekről, így mindig mindent utólag kell beazonosítani, de itt most véletlenül épp tudom, hogy Ephesus volt az a hely, ahol János apostol élete utolsó éveit töltötte (bár néha száműzték, de mégis), és a legenda szerint Szűz Mária is itt élt vele, van is templom mindkettejük emlékére, a kettő közül a Mária templom van a romok közvetlen közelében (persze ez is rom), mi pont ide érkeztünk meg. A többi inkább a képekről lesz érdekes, mondjuk eléggé bosszantó volt, hogy tele volt túristával, de hát ez van. Meg persze egy csomó minden le van zárva, valahogy kéne szerezni egy papírt, hogy az egyetemnek csinálok képeket, vagy nem tom, hátha be tudnék osonni olyan részekre is, amik egyébként tiltott területnek minősülnek. Volt itt még könyvtár, ami nagyon szép volt, meg házak, meg fürdők, a régi kikötői rész le volt zárva, volt nagy-nagy amfiteátrum, nem is tom mi még. Majd a képek, ha le tudom őket végre csalogatni a kártyáról.
Sajnos nem ittunk Efest Ephesusban, a törökök sörét pont ezen a környékén gyártják, de nem jutott eszünkbe vinni magunkkal...
Lett volna még mit megnézni, a Hét Alvó nemtommijét, ami szintén ott van a romok mellett, meg hát jópár emlék van kicsit messzebb a központtól, de már annyira lefáradtunk, hogy inkább csak ledolmusoztunk a tengerpartra, ami teljesen kihalt volt, viszont szép és sütött a nap, el is aludtam, le is égett a fejem, de annyira nem volt vészes azért.
Este megérkeztek a többiek is, úgyhogy ismét teljes létszámban szétnéztünk a városban, meg a házigazdánk úgy megörült az extra pénznek, hogy meghívott minket grillezni (még mndig nem tom angolul leírni), ami külön jó volt, mert végülis velük ünnepeltük a Bayram-ot, ami nem mindennapi dolog, kábé mintha egy család meghívna karácsonyozni. Kiderült, hogy a pasi ausztrál, és van vagy 2 diplomája, de úgy döntött, hogy inkább járja a világot, aztán leragadt Törökországban, kitalált valami bolond dolgot, amivel keresett 2 millió dollárt, megvette azt a kis panziót, és most ott éldegél, néha elugrik ide-oda, Amerikába, ilyesmi... szóval vicces alak volt. Elmentünk meglátogatni a többieket is, de aztán arra jutottunk, hogy elég mások az elképzeléseink a szünet eltöltéséről (ja, azt nem is mondtam, kóborlunk a romok között.. jé, ez itt egy erasmusos arc:) , így futottunk össze a másik csapattal, akik szintén ide jöttek vakációzni, a magyarokkal meg az olaszokkal megintcsak), ők egy ilyen nem is tom miben laktak a semmi közepén, de volt úszómedencéjük és buliztak három napig, szóval nekünk ez nem nagyon tetszett, inkább visszamentünk a szállásunkra beszélgetni még kicsit.
Szerda reggel... aludtunk, míg a többiek megnézték Ephesust, aztán délután megnéztük a Szent János templomot, este pedig lementünk együtt a tengerpartra szúnyogot etetni. A lábamon másnap kb 100 szúnyogcsípést találtam, de azért jó volt, meg vicces, mikor visszaértünk, elmentünk vacsizni a városba, meg beültünk vizipipázni, meg kártyázgatni, a fiúk backgammonoztak, ilyesmi.
Csütörtök. Ez egy jó hosszú nap volt, korán keltünk, kaptunk reggelit (a néni csinálta nekünk, ahol laktunk, mindig kaptunk csomó finom dolgot, sajtot, tojást, sok-sok zöldséget, mogyorókrémet...), aztán irány a buszpályaudvar, kibéreltünk egy dolmust, és körbejártuk Prienét, Miletost és Didimét. Majd képek. Prienét nagyon élveztem, tipikusan az a hely, amiröl elég sokat kellett tanulni, Miletos sajnos nincs annyira feltárva, mivel a görög város romjain vannak a rómaiak és még bizánci emlékek is, úgyhogy csak részleteket láttunk, mondjuk a városközpontból elég sok megvolt. Didimében ettünk, ami nem volt jó ötlet, drága volt és kevés. Az Apolló templom viszont iszonyúan tetszett, lesz sok kép innen is, itt merült fel a kérdés hogy DE HOGY A FENÉBE CSINÁLTÁK EZT MEG??!!, nagy volt, na. Ja, jut eszembe, ez a nap a kígyókról szólt, mivel kb 30 fok volt, és elég kihalt helyeken mászkáltunk, három kígyóba botlottam bele, ebből egy olyan volt, hogy tök egyedül voltam, a kígyó meg volt vagy másfél méter hosszú, gyorsan menekülőre is fogtam a dolgot, úgyhogy valamelyik templomot inkább nem néztem meg Prienében:)
Visszaút, cuccok összekapkodása Selcukben, irány Izmir, este punyulás.
Pénteken elmentünk bazározni, erről nem sok mindent tudok mondani, bazár-szerű volt. Aztán már jöttünk is haza.
Azt hiszem a végére elfogyott a lendületem, majd ha eszembe jut még valami, írok.
