A konstans őszi megfázásom beálltával elindultam meglátogatni végre Isztanbult.
Ami hirtelen eszembe jut: el kell menni még egy párszor; jobb lenne, ha lenne hangom; ugyanott fogok megszállni; valami koordináltabb megoldás kell a csoportra, vagy kevesebb vásárolni való; annyira nem olcsó a bazározás. És a Hostel.
A részletekről... a legjobb dolog az éjszakai vonatban, hogy reggel megérkezel Haydarpasa-ba, ami az ázsiai oldal vasútállomása, átbotorkálsz a komphoz, és... felkel a nap. Gyönyörű volt, nekem szerintem az egészben ez tetszett a legjobban.
Az első nap amúgy (és az összes többi is) elég zsúfolt volt, mert alapvetően ugye a Design Turkey konferenciára mentünk, amit nagyrészt elnapoltak nyárra, de azért egy napot megtartottak, voltak elég jó előadások, az egyik kedvencem egy olasz fazon volt, aki ilyen kicsit utópisztikus-várostervezéses mindenféle projekteket csinál, nem tudom, hogy került egy formatervezői konferenciára, de mindenesetre érdekes volt, csak nem szerette megmagyarázni a dolgokat teljesen, így nehéz volt követni. Plusz pont viszont, hogy pontosan ugyanolyan akcentussal beszélt angolul, mint Paolo, így értettem mindent, amit mondott.
Szóval itt töltöttünk egy napot, aztán pihengettünk a hostelban, ami külön sztori, mindjárt jön, és este leginkább mászkáltunk Taksimban, ami a bevásárlós-központi rész, itt laktunk egyébként.
A hostel. Imádtam. Bárki, akinek nincsenek nagy igényei privát tér és megfelelő mennyiségű világítás tekintetében, menjen a Chill Out hostelbe. A falak nagyrészt lila-kék-narancssárga színekben pompáztak, minden fény le volt árnyékolva, a szobák picik és sok bennük az ágy, nevetségesen, mondjuk egy bercsényis szoba három emeletes ággyal, kicsit nagyobb belmagassággal, de a méretek ilyenek voltak. Ágynemű, néhol ágyak is az Ikeából (éljen a globalizáció). Az első két szinten csak 1-1 WC van a 3 szobához, a harmadikon volt 1 darab zuhanyzó, de az nagyon szépen rendben volt tartva, tiszta volt, tényleg. A negyedik-ötödiken elvileg WC és zuhanyzó is van. A hely megtalálható az interneten és a Lonely Planetben is, tényleg kell nekem ez a könyv. Most kölcsönloptam Danieltől, határozottan hasznos volt.
Másnap Istanbul Modern, talán lehetett volna több is, de elaludtunk, este megkerestük a helet, ahol a Dalí kiállítás van, jó messze, és persze már zárva volt. Viszont láttuk az egyik hidat sötétben, majd kép.
Taksim, vizipipa, a lehető legjobb a hangomnak.
Dalí. Pénteken elég korán odaértünk, hát ismét a kedvencemnek választottam Dalít - néha akadnak ellenfelei, de aztán mindig nyer. Van egy rajzfilmje Walt Disney-vel, rövid, de nagyonnagyon tetszett, meg kéne szerezni, persze elfelejtettem mi volt a címe, mindegy. Vetítettek filmeket is, de amikor belenéztem, pont elvágta egy ember egy néni szemét ketté, úgyhogy elmenekültem inkább. :)
Volt sok rajza a Don Quijote és az Isteni Színjáték grafikái közül, az Isteni Színjátékos nagyon durva volt, főleg, hogy ezek mind fametszetek voltak... hihetetlen.
Péntek délután bazár, drága. Meg rengeteg ember. Én meg morcos. Mindegy, hát ez van. Van bőrdzsekim. Legalább.
Este el akartunk menni bulizni, de mindenki elég punnyadt volt, úgyhogy csak üldögéltünk az egyik kocsma mellett, ahol élő zene volt, két srác játszott gitáron és hegedűn és az egyik énekelt. Szép. Ez volt az egyik kedvenc pillanatom.
Szombaton persze esett az eső egész délelőtt, úgyhogy a maradék terveink felét (ami főleg városnézés volt) kihagytuk, inkább csak kóboroltunk kicsit Sultanahmet-ben, kicsi utcákon, itt is megnyugtató volt az emberek hiánya és hogy.. végre nem volt olyan.. tipikus nagyvárosos.
Az építészes részeket szinte mindet kihagytam most, mert majdnem mindenért fizetni kell, majd ha megyek az órámmal akkor megnézegetem őket. A Hagia Sofia persze fel van állványozva belül, és semmit nem lehet látni a kupolából, de annyi baj legyen. Csak nem akartam így kétszer fizetni 20 lírát, hogy még ne is lássam igazán. Azért a fiúk, akik megnézték, azt mondták, hogy még így is fantasztikus. Elgondolkodtató, hogy mekkora, és igaz, hogy kívülről gyakorlatilag már semmit nem látni belőle a hatalmas támpillérek miatt, amiket az idők folyamán hozzá kellett építeni, de ott áll 1500 éve. ... ami sok.
Este már mozdulni sem volt erőnk, csak vártunk a vonatra, amin végre tudtam aludni, azt hiszem, ez volt az első út, amikor sikerült éjjel pihennem is utazás közben.
Szóval jó volt, mondjuk leginkább arra, hoyg vissza akarjak menni. De mivel ott melegebb is van valamivel, mint itt, és valszeg onnan megyek majd haza, ezért nem gond.. még biztos látni fogok ott sok-sok mindent.
