middle east

No, akkor folytatom, de nem is tudom, hol tartottam.. talán péntek?

2008.09.12.
Kora reggel városnézésre indultunk, na ez volt az a nap, amikorra már rajtam kívül asszem minden magyarnak volt legalább egyszer hasmenése, nem tudom, biztos az a masszív otthoni smecta kúra tette meg a hatását, meg itt a kaja is megbízható a kampuszon. Ezt el is felejtettem mondani, hogy saját rendelője van az egyetemnek, ahol van sebész is, meg bőrgyógyász, meg minden ilyesmi, van 24 órás ügyelet, labor, szóval, aránylag biztonságban vagyunk. Vagy mi. És a kajákat is ellenőrzik. Annyit mondott a doktorbácsi, hogy a vízből ne igyunk, de fogat mosni lehet vele, meg is tettem, semmi bajom nincs továbbra sem, szóval ez a helyzet.

De ott jártam, hogy bementünk Ankarába, elmentünk a helyi történeti múzeumba, volt sok sok minden, erről is lesznek képek majd egy
későbbi időpontban. Szeretném már feltölteni a képeket, de ezzel a nettel nem boldogulok, most is csak itt ülök előtte és nem tudom használni, mert megszakadt valami fura okból.
Kicsit csapongó vagyok ma, attól tartok.
Ott elbóklásztunk, megtudtuk, hogy a bort nagy, kancsószerű edényekből itták, amiken felül volt egy nagy lyuk, ott töltötték fel őket, meg egy vagy több kis állatfej, és ezeknek az orrlyukából ittak. Figyeljétek a kétfejű tehenet, többet nem is mondok.
Megtudtuk azt is, hogy a helyiek ősi hite szerint a világot vadállatok hordozták a felyükön, és hogy ha megrázták a fejüket, akkor volt földrengés. A többi történetre annyira nem figyeltem, nem mindig könnyű követni valami előadást angolul és közben figyelni a képeket, tárgyakat, vagy jegyzetelni. Ebbe kénytelen leszek valahogy belejönni az elméleti tárgyaim miatt.

Aztán (ja nem, előtte, bocs), voltunk egy picike mecsetben, az szép volt, de semmi különös, még szerencse, hogy azt a bordó ruhát vettem fel, amit Szilvitől kaptam, mert így le tudtam engedni térd alá, meg volt nálam egy kendő is, azt gyorsan magamra terítettem.

Felmentünk még a várba is, hát Diósgyőr kb ötször akkora, mint ez, nem a világ legnagyobb történelmi múltjával rendelkező városában járunk, de a kilátás tényleg szép volt.

Utána akartam venni telefont, de nem nagyon sikerült, bementünk a városközpontba, de a srác, aki tudta, hol kell venni, elveszett, amúgy ő mindig ezt csinálja, úgyhogy inkább csak bóklásztunk kicsit, aztán beültünk egy sörözőbe. Este az itteni diákok egyik találkozóhelyére mentünk, nem tudom, meséltem-e már róla. Az a lényeg, hogy a kampuszon nem lehet alkoholt fogyasztani, de ha véletlenül a stadion környékére tévedsz, ott nagyjából 150 ember egész biztosan iszogat minden este, mivel a klubok-pubok felháborítóan drágák.

2008. 09. 13.
Reggel fél 6-kor keltünk, mert 7-kor volt a találkozó a kampusz túloldalán (ott, ahol a főépületek vannak, meg a központ), és indultunk Amasrába, a Fekete tenger partjára. Kicsit morcos lettem, mikor csak 8-kor indultunk el, mert azért nem bántam volna még egy óra alvást.

A tenger nagyjából 5-6 órányi buszútra volt, amit kb végigaludtam, de amikor néha felriadtam, azért tudtam követni az éghajlatváltozást. Az elején ilyen kis kopár hegyek voltak, a végére pedig ilyen rendesen erdős vidékre értünk, a hegyek maradtak. Annak viszont örülök, hogy az út legvégén ébren voltam, mert annyira párás volt a levegő, hogy fentről, ahogy kacskaringóztunk a szerpentinen, nem látszott a horizont... A tenger és az ég egyszerűen csak átfolyt egymásba. Erről sajnos nincs képem, mert nem álltunk meg, a buszból meg nem szeretek annyira fotózni.

Mielőtt bemehettünk volna a szállóba, álltunk vagy 20 percet a tűző napon 40 fokban, ami nem esett túl jól, főleg mivel mire megebédeltünk és leértünk a tengerpartra, kicsit beborult. Azért ott elszórakozgattunk, szokásos vízbenröplabdázós móka volt.
Estefelé volt egy hajóút ott az öböl körül, erről lesz pár kép. Valami fura okból a hullámtörő gát mindkét oldalát nem sziklákkal, hanem bazinagy betontömbökkel töltötték fel, érdekes. Nem volt igazán esztétikus.
Az út végén nagyjából mindenki beugrált a vízbe, de már ment le a nap, vagyis igazából sötét volt, én meg kicsit így is fáztam, úgyhogy nem kockáztattam meg a medúzák közé ugrálást.

Ezután halvacsora következett, ami szerintem csak nekünk, magyaroknak ízlett, mindenesetre én degeszre ettem magam, egész picike halak voltak, és volt hozzá hatalmas adag saláta, meg sok-sok citrom. Négyen megettünk vagy 7-8 embernyi adagot szerintem, hát nem mondom, hogy éjjel nem harcoltak a szabadságukért.
El is felejtettem, micsoda üdítő változatosságot jelentett ez a kaja, ugyanis pénteken és szombaton is kaptunk ugye ebédet, ami mindkétszer ugyanaz volt. A nevét nem tudom biztosan, talán pide, ilyen pizzaszerű tünemény, és adnak hozzá salátát is, de tényleg elég uncsi volt, főleg hogy vasárnap is azt kaptunk.

Este elmentünk valami helyi bárba, de nagyon drága volt és a zene sem tetszett, inkább kint bandáztunk előtte, de akkor azt mondták, hogy ki fogják hívni a rendőröket, úgyhogy lementünk a tengerpartra, de oda is kijöttek a rendőrök, így hazamentünk. Úgy látszik, a helyiek nem igazán vannak hozzászokva a zajos túristákhoz:)